November 23. A készületi idő kilencedik napja: Szent Amfilók főpap, Szent Gergely főpap

Ikon

„Örvendetes nap ragyogott fel, * mert az Úr templomába vezetik be azt, * ki a szülés előtt és a szülés után is szűz maradt...” (Az alkonyati zsolozsmán)

„Bölcsen meggyőzted * a földi uralkodót, * és nem hódoltál az ő fiának, * hanem elmésen tanítottad, * hogy ha a Fiú-Istent nem imádnánk, * azért az Atya méltatlankodna, * mert ő a Fiút felfoghatatlan módon, öröktől fogva szüli, * szenvedéstől mentesnek és test-nélkülinek, * úgy, ahogy annak léte van, ó szentéletű! (Alkonyati Zsolozsma)

Tanítás

Semmi sem hiányzik annyira a világból, mint az öröm. Az az öröm, amit az Élő Egyház megél ünnepeivel.

Az Istenszülő templombavezetésének ünnepe több napos öröm, mintha az ünnepkörrel azt akarnánk kifejezni, hogy jó nekünk a templomba lenni az Úrral és az Istenszülővel.
Arra emlékeztet bennünket, hogy elkezdődött a kis Mária felkészítése az Úr hajlékában, hogy magába fogadhassa később az isteni Igét.

Ez a szent készület felveti számunkra is a kérdést, hogy lehetséges-e nekünk egyesülni Krisztussal a szent eucharisztiában, ha nem készülünk rá? Vajon jó lesz-e az a találkozás, ha nem vezet be az Egyház a szent titkok tiszteletébe és misztériuméba? Vajon találkozunk-e a feltámadt Krisztussal a szentségben, ha nem kapunk pontos tanítást az igaz hitről?

A ma ünnepelt Szent Amfilók főpap kortársa és barátja volt Nagy Szent Bazilnak és Hittudós Szent Gergelynek. Fiatal korától kezdve szerette Istent, Teológus (Hittudós) Szent Gergely tanácsára a pusztába ment, hogy ott egyedül Istennek szolgáljon. Imádsággal, a Szentírás tanulmányozásával és böjtöléssel töltötte napjait. Sok ideig küzdött a pusztában, míg egyszer látomásban egy angyal háromszor is hívta őt az elhunyt ikoniumi püspök helyére, de Amfilók vonakodott a látomásnak engedelmeskedni. Nemsokkal az égi kijelentés után, püspökök keresték fel, és Ikoniumba vitték, ahol a város főpapjává tették. Új hivatásában hadakoznia kellett az eretnekségekkel, hogy megvédje kis nyáját a szellemi farkasoktól.

Annak idején Ariusz tanítása ellen, kellett fellépnie, hogy az Egyház megmaradjon az igaz hitben mert csak a helyes gondolkodás hozhat helyes cselekedetet. Áriusz azonban azzal a tévtanítással állt elő, hogy Jézus nem az Isten Fia, mert Őt az Atya semmiből teremtette. Ezért van kezdete, és alá van vetve változásnak és tévedésnek. Arius úgy fejezi ki magát, hogy az Atya nemzette a Fiút, de ez az állítás csak a kegyelmi rendben vonatkozott a Fiúra, nem a természet rendjében. Továbbá azt is tanította, hogy az isteni igét, csak annyiban lehet Istennek mondani, amennyiben részesedik a kegyelemben. Ez a tanítás szín tiszta szubordinacionizmus (alárendeltségtan).

Bár Áriusz tanait már az első egyetemes zsinat elítélte, számtalan követője akadt. Egy Euszébiosz nevezetű püspök Áriusz pártjára állt, és folytatta az ellenkezést az igaz hittel, amíg 381-ben Konstantinápolyban a II. egyetemes zsinaton újra nem védték meg a szent életű atyák az Egyház hitét. Ezen a zsinaton részt vett Szent Amfilók atya is, aki hitvédőként lépett fel.

Úgy történt azonban, hogy a zsinat hiába hozta a határozatait, mert Áriusz hívei nem voltak hajlandók belátni tévedésüket. Így Amfilók atya visszatért városába, és látta, hogy semmire sem megy a szép szavakkal és a szelíd párbeszéddel. Az eretnekek kigúnyolták és ellentmondtak a szent- életű püspöknek. Ezt látva, Ikónium püspöke féltette nyáját, főként azokat, akik bizonytalanok voltak és így könnyen az eretnekek befolyása alá kerülhettek.

Ezért a császár elé járult, akiről tudta, hogy igazhitű, és panaszt tett az eretnekek magatartására. De hiába mondta, hogy űzzék el a városokból a tévtanítókat, és ne hagyják befolyásos helyeken Áriusz híveit, mert Theodóz császár félt a népzajtól, és nem akart zavargást a birodalomban.

Szomorúan tért haza Amfilók atya, és továbbra is el kellett tűrnie az eretnekek fennhéjázó magatartását. Kis idő múlva isteni parancsra újból a császár elé járult. Maga sem tudta, hogy mit fog mondani. Amikor azonban a trónterembe lépett látta, hogy a császár jobbján, aranyozott kis széken ül Theodóz császár trónörökös kis fia is. Ekkor a következőt cselekedte a szent életű főpap:
Úgy hódolt a császárnak, hogy leborulás közben hátat fordított a kis trónörökösnek, hátsóját mutatva, amitől a gyerek annyira megsértődött, hogy sírva fakadt, de a császár is haragra lobbant.

– Mit teszel, csúfolódva a színünk előtt? – mondta nagy haraggal az uralkodó.
– Felséges Uram! Látom, rosszul esett neked, hogy téged köszöntve, fiadat nem méltattam a neki kijáró tiszteletre. Csak azt cselekedtem, amit az eretnekek tesznek a Mindenható Atya Fiával, akinek mind a mai napig el kell szenvednie a tiszteletlenséget, csupán emberi makacsságból. Kérlek tehát, mutass erőt az igaz hit védelmében! – válaszolta Amfilók.

Megértette a császár a „tanítást”, és ki is adta a parancsot az eretnekek száműzésére a városokból. Így védte meg Amfilók atya a híveit az eretnekek széthúzásától.*

Elmélkedés

Sok keresztény igyekszik az Atyához, de nem tartja szükségszerűnek Mária közvetítését. Sokan vannak, akik attól félnek, hogy Istent kisebbítik, ha Máriát hívják segítségül. Nem tudják sokan, hogy Mária nem tart meg minket magának, azonnal az Atyához visz bennünket. **

Isten elküldte Fiát, aki „asszonytól született”, hogy nekünk megmutassa, hogy ő Atya. Jézus pedig megmutatja nekünk az Atyát, és útnak indítja az Egyházat azzal a kijelentéssel, amit a kereszten mondott Máriára vonatkoztatva: „Íme a te anyád” (Jn 19, 27)

Ahogy Isten Máriát választotta ki, hogy Fia benne testet öltsön, nekünk is újjá kell születnünk Máriában. Ez az újjászületés akkor kezdődik, amikor tudatára ébredünk annak, hogy van egy nagyhatalmú égi anyánk, aki közbenjár értünk.

Tanács

Keleti Egyházunk egyik szép imádsága az akatisztosz himnusz. Az Istenszülő templombavezetésének ünnepkörében érdemes elimádkozni az imakönyvben található aktisztoszt az Istenszülő tiszteletére.

A mai szentírási szakasz: 1Tim 4, 4-8, 16; Lk 16, 15-18: 17, 1-4

-----
*Vietile Sfintilor De Peste Tot Anul – Dupa Sinaxarele Din Mineie, Triod Si Penticostar Editura Biserica Ortodoxa Alexandria – 2003.
**-Grignon Szent Lajos A Tökéletes Mária-Tisztelet