Böjti gondolatok Húsvét előtt

kereszt, poros út

Nagyböjt 2. péntek
Lakatos László atya gondolataihoz tartozó hosszabb magyarázatok, elmélkedések olvashatók az alábbiakban.

Nagyböjt 2. péntek

A vasárnap megszentelése parancsának van egy másik része is. Ezt már Krisztus Egyháza írja elő híveinek. Aki nincs komolyan akadályozva, az vasárnap köteles részt venni az ünnepi istentiszteletek valamelyikén. A munkaszünet isteni parancsa az ember testére van kihatással, az istentisztelet előírása pedig az ember lelkét érinti, annak a javát akarja.

Szent vallásunk bűn terhe alatt írja elő híveinek, hogy vegyen részt a vasárnapi istentiszteleten. Az előírás ridegen hangzik, de ha belemélyedünk, meglátjuk, hogy Egyházunk mit akar vele híveinél elérni. A vasárnap templomos megszentelése lelki erőt jelent a következő hét munkáihoz, küzdelmeihez. A lélek könnyebbnek érzi magát, ha letehette előző heti gondjainak terhét a vasárnapi istentiszteleten. Isten közelében lévén egy időre, erőt merített belőle, utána lelkileg könnyebben néz elébe a következő hét gondjainak. Tehát részben lelki erőgyűjtést akar Egyházunk elérni, de lelki életünk felfrissülését is. A mindennapi életben sok durvaságot, egyéb rossz szokást tapasztalunk. Ózeás próféta így mondja meg ennek okát: „Nincs többé vallásosság az országban. Azért harapózott el a káromkodás, hazugság, gyilkosság, lopás és házasságtörés.” (Oz 4,2) Bizony, hiányzik a vallásos erő a mindennapi életből.

Lelkem heti felfrissülését és az erő gyűjtését nagyon komolyan akarom venni. Családomban a vasárnapi istentisztelet ezt fogja tovább is jelenteni.

Egyházunk, a vasárnapi istentisztelettel éppen az erőt kívánja biztosítani minden híve számára. A hétköznapok sokszor ideges robot-emberekké teszik az embert. A vasárnapi istentisztelet alkalmával azonban megjelenik köztünk Jézus Krisztus. Elfáradt lelkünket felemelő szavaival megsimogatja és fellelkesíti. Az ember lelkét kegyelmeivel megerősíti a következő hét küzdelmeire. Sápadt lelkünket szent vérével pirosra festi, megerősíti, hogy erős legyen lelkileg egész héten át. Így küld vissza bennünket Jézus, új emberekké formálva a következő hét munkájába. Aki lelkét így kiteszi Jézus benyomásainak, annak ez egész héten meglátszik a lelkén. Érezni fogja továbbra is az élet terheit, kísértései is lesznek, de nem kerül a kétségbeesés, elkeseredés karmai közé. Erősebbnek érzi magát és ellenállóbbnak a rossz legyőzésére. Ezt akarja Egyházunk, hogy a vasárnapi templomjárás, istentisztelet mutatkozzék meg egész heti életünkön.

Én is, családom is a fenti okok miatt nagyon komolyan vesszük a vasárnapi istentiszteletet. A lelki erőre mindig, de különösen mostanában nagy szükség van/lesz.

A vasárnapi istentisztelettel kapcsolatban Egyházunk azt kívánja, hogy azon becsületesen vegyünk részt. Becsületesen: vallásos emberhez illő módon. Az elejétől a végéig tartsunk ki, a templomban legyünk és nem máshol. Mivel az istentiszteleten Isten Fia, Jézus szól hozzánk emberekhez, figyelmesen hallgassuk meg isteni szavait. A becsületesség azt is kívánja, hogy Istent dicsérjük, kapcsolódjunk bele a szertartás közös énekeibe, imáiba. Figyeljünk a pap Szentírást magyarázó szavaira is, hiszen belőlük sokszor olyan ismereteket meríthetünk, amelyek világosabbá tehetik a Szentírás olykor nehéz kifejezéseit. Egyházunk még azt is nagyon szeretné, hogy a jelenlevők közül minél többen részesednének Krisztus Szent Testében és Vérében, hogy azokból isteni erőt nyerjünk, bűneink bocsánatára és az örök élet elnyerésére. Amint láttuk, Egyházunk Istennel eltöltött, vallásos emberhez méltó jelenlétet kíván a templomban.

Egyházunk fenti előírásait teljes igyekezetemmel igyekszem megvalósítani magam is. Családomat is erre akarom ránevelni, kidomborítva az istenszolgálat jellegét.

Minden vasárnapon istentiszteletre hív bennünket a harang szava: Jertek, imádjuk Krisztust! A harangszóra feleljünk az 5. zsoltár szavaival: „Bemegyek Uram, a te házadba, imádkozom szent templomodnál a te félelmedben.”