"Veled ébredek ma, a Feltámadóval”

Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!

Feltámadási ikon

"Veled ébredek ma, a Feltámadóval”

Damaszkuszi Szent János húsvéti kánonja kimeríthetetlen kincstára a feltámadás örömére éhező léleknek. Olyan kincstár, amelyben a Krisztust magasztaló lélek önmagára talál. Ezen szent húsvéton, a harmadik óda egyik verse fényesíti lelkemet.

„Tegnap veled temetkeztem el Krisztus”. Eltemetkezni, meghalni magunk számára. Ahogy Ady is erről „A pócsi Mária” című versében: „Tegnap temettem minden élet-rangot”. Nem ragaszkodni a rangokhoz, sikerekhez, földi dolgokhoz. Krisztus módjára kiüresíteni magunkat, lemondani mindenről, még. Ahogyan Szent Pál tanít minket: „Eltemetkeztünk vele együtt a halálba.” (Róm 6,4) „Benne temetkeztünk el a keresztségben.” (Kol 2,12)

S ha Krisztussal, Krisztusban eltemetkeztünk, „vele ébredünk ma a Feltámadóval”. Milyen jó is minden reggel átélni az ébredést. Isten megtartott engem az éjszaka, s új napot kezdhetek. Átéljük a Weöres Sándor által megénekelt csodát: „Felébredek: nem az vagyok, ki voltam.” Minden reggel új emberként indulhatok el otthonról.

S mit jelent a Feltámadóval való ébredés? Részesedés az Ő öröméből. Gyönyörködés a Feltámadottban. Ő itt van velünk. Velünk marad a világ végezetéig. Új életet indít el bennünk. „vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek fel az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.” (Kol 3,9-10) „Aki Krisztusban van, új teremtmény.” (2Kor 5,17) Add, Urunk, hogy megtapasztalhassuk ezt!

Dudás László, parókus

FÉNYKÉPEK A FELTÁMADÁSI SZERTARTÁSRÓL