Tanévkezdő gondolatok a szülőknek, nevelőknek
A szeptember olyan, akár egy felgyorsuló mókuskerék. Szülők, tanárok, nevelők egyaránt úgy érezhetik, mintha a reggeli kávét követően, amit immár kapkodva, szinte lopva kortyolnak, egy pörgős, elvárásokkal és kihívásokkal teli hétköznapi „futás” következik.
Az iskolakezdéskor nem csak csemetéink, hanem mi magunk is megmérettetünk abban, milyen jó logisztikai, pedagógiai, pszichológiai szakemberek vagyunk. Suliból edzésre, majd szülőire, nem feledni tornazsákot, rajzeszközöket, önkéntes foglalkozást, figyelni örömére, bánatára, segíteni vinni az iskolatáskát, és a zajos világ közepette észrevenni lelkének rezdüléseit… A futás közepette, amikor újra elkezdődik a tanév rádöbbenünk, hogy gyermekünk közösségbe kerül, és idejének nagy részében már nem csupán a mi rezdüléseink alakítják a hétköznapjait, hanem egyszerre kitárul számára a világ. A féltve őrzött gyermekünk „lelki műhelyébe” másokat is be kell immár engednünk... Már nem csak a mi normáink, de tanárok, nevelők, iskolatársak meggyőződése, és példája is alakítja személyiségét, mélyíti önismeretét.
Úgy gondolom, hogy az ismert bibliai kép az „eredeti állapotról”, segíthet bennünket nevelői feladatunk megértésében. A Teremtő ránk bízott egy „édenkertet”, amely egy féltve őrzött, sérülékeny kincs, ezért védeni és óvni kell. Feladatot kaptunk, mely minden emberpárban, szülőben ott rejlik hivatásként. Ilyen „édenkert” a gyermekünk, akit „művelni”, tehát nevelni kell Isten gondviselésében, ugyanakkor „megőrizni” a termékeny szeretetben. Meg vagyok győződve arról, hogy elsősorban a szülőkre bízta Isten ezt a felelősségteljes, örömteli feladatot. A rohanás és a világ elvárásai közepette viszont nehéz „rezdülésekre” figyelni, ha mi magunk nem találjuk meg azt a belső csendet, amely Isten felé vezet. A csendet, amely eligazít, ha az elvárások közepette megfeledkezünk az igazán fontos dolgokról. Hidd el, hogy a „kert csendjében” meghallod az Isten irányt mutató lépteit, mely ebben a tanévben is biztos útra vezethet.
Boronkai József