Tizennyolcadik alkalommal adta át a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Szent Erzsébet rózsája-díjat. A kitüntetésre javasoltak közül ebben az évben Orosz Atanáz ajánlása alapján a testület tagjai Kisfalusi M. Klavériát választották ki.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat kezdeményezésére Szent Erzsébet rózsája elnevezéssel 1999 decemberében alapított díjat „az irgalmasság és a szolgáló szeretet erényeinek elismerésére, és a díjazott személyes példájának felmutatására”.
A díjat Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke adta át november 17-én, pénteken Budapesten, a Szent Margit Gimnázium dísztermében. Az ünnepi díjátadón jelen volt Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója; Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára; a Miskolci Egyházmegye püspöke, papságának képviselői, rokonok, barátok és ismerősök.
Kisfalusi M. Klavéria nővér mindig imádságos lelkülettel és minden lehetséges eszközzel több mint hét évtizeden át szolgálta egyházát és embertársait.
Klavéria nővér, akit a helyiek Ilonka néninek vagy Nővérkének hívtak Rakacán, 1924-ben született Viszlón, görögkatolikus nagycsalád tagjaként. Gyermekkorára így emlékezik: „Mikor én kicsi voltam, huncut gyerek voltam. Jött egy koldus és kint aludt az istállóban és édesanyám, mikor kiment fejni, beküldte, hogy jöjjön be a házba melegedni. Mi azt hittük gyerekek, hogy el akar bennünket vinni, ezért megfogott engem a nagyobbik testvérem és odavitt eléje, hogy engem vigyen el, mert én vagyok a legelevenebb. Akkor a koldus azt mondta: „Nem viszem most, mert még kicsi, majd eljövök érte, ha nagy lesz.” Húszévesen beléptem a rendbe és ekkor visszaemlékeztem, hogy a koldus személyében maga Jézus hívott.”
„12 éves koromban elszegődtem pesztonkának, a viszlói görögkatolikus parókiára. 5 évig gondoztam a kis gyerekeket és amikor haza akartam menni, a parókus atya kért, hogy ne menjek, mert sírnak a gyerekek utánam. Az egyik kisfiú még iskolába sem akart menni, hogyha én nem megyek vele.” Ez a „kisfiú”, dr. Fedor István, most is köszöntötte Ilonka nénit a díjátadón.
Klavéria nővér 1940-ben fejezte ki szándékát a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek rendjéhez való csatlakozásra, de a feloszlatás fennálló veszélye miatt csak 1949-ben tett első fogadalmat. 1950-ben kitoloncolták és hazaérkezett Viszlóra. A szomszéd településen lévő parókiára ment, hogy ott szolgáljon a rakacai egyházközségben, ahonnan a rend titkos találkozóira havonta feljárt Budapestre.
Rakaca fontos szerepet töltött be az akkori Miskolci Apostoli Exarchátus életében. M. Klavéria nővér mindig a szolgáló szeretetet valósította meg. 1953-ban tett titokban örökfogadalmat. Miután bátyja, Kisfalusi János került Rakacára parókusnak, folytatta mellette a karitatív munkát és mindenben segítségére volt pap bátyjának.
Titokban tartott hittanórát a gyerekeknek és tanította őket keresztet vetni, imádkozni és görögkatolikus módon köszönni. Ennek az lett az eredménye, hogy bárhol találkozott a gyerekekkel mindegyik kórusban köszönt, „Dicsőség Jézus Krisztusnak!” és mellé vetették a keresztet. Klavéria nővér ekkor azt válaszolta nekik, hogy keresztet a templomban és keresztek előtt szokás vetni, neki elég köszönni. A gyerekek szívében egybeforrt a köszönés és a keresztvetés, ami kifejezi az ő életét.
Fáradhatatlanul sokat dolgozott, mezőgazdasági munkát végzett, hogy amire szükség volt akár templombúcsúk, akár papi találkozók és rekollekciók rendezéséhez, azt megteremtse. Ezek mellett nem hanyagolta el a lelki töltekezést sem. Rendi öltözetét nem viselhette, de mindig hű volt az őt meghívó Istenéhez. Ápolta a ministráns fiúkban, az általa legszentebbnek tartott papi hivatás magját és ennek vállalására buzdította a falubeli fiúkat. Bátyjával közös példájuk és imádságuk meghallgatásra találtak, hiszen több mint tíz pap került ki szolgálatuk alatt Rakacáról. Közülük többen eljöttek Ilonka nénit köszönteni a díjátadón.
Akik ismerték így vallanak róla: "Érdeklődő, együtt érző volt velünk és soha nem jöttünk el úgy, hogy meg ne kínált volna valamivel, vagy ne ajándékozott volna nekünk akár egy üveg mézet, akár tojást, vagy bármit, például rózsafüzért, ami az ő keze munkája volt. Soha nem láttuk sírni – annál inkább csak mindig derűsnek lenni – jó ízüket kacagni –felszabadító volt a társaságában lenni."
Természetes volt, hogy a parókia mindenki számára nyitott, oda betérhettek jó tanácsért, segítségért. Pap bátyja mindenkinek, minden kérvényét – legyen az bármilyen ügy – legépelte és Klavéria nővér vitte a hivatalokba, ahol egy idő után azt kérték, cseréljék le az írógépet, mert feltűnő, hogy minden kérelem ugyanazzal a géppel lett megírva. A rendszerváltás előtti évtizedekben nem kis veszélyt vállalt buzgó helytállásával. Idős korát újra rendi keretekben tölti a csepeli Szent József otthonban és a Mária utcai rendházban.
Ilonka néni a díjat átvéve azt mondta, hogy nagy nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy ilyen kitüntetésben részesült. Hiszen csak a "dolgát" végezte. Számára ez azt jelenti, hogy már nem élt hiába és hálát adott a Jóistennek azért az erőért, amit munkájához kapott.
Veres András püspök, az MKPK elnöke a díj átadásán mondott köszöntőjében elmondta, hogy a szeretet sokféleképpen tud tevékenykedni, de nagyon nehéz a szeretetet jól gyakorolni. A szeretet mindig találékony és mindig figyelmes. A Szent Erzsébet rózsája díj átadása mindig a szeretet ünnepe akar lenni. „Bízom benne, hogy mi is azzal az érzéssel a szívünkben térünk haza, hogy emberi életünknek egyetlen célja az lehet, ha Isten szándéka szerint tudunk szeretni.”
A díj Pálffy Katalin szobrászművész alkotása. A „Szent Erzsébet rózsája” díj 95 mm átmérőjű bronz érem, mely előoldalán rózsát ábrázol, hátoldalán a következő felirat található: „Szent Erzsébet rózsája díj; Magyar Katolikus Püspöki Konferencia”. A díjazott immár hagyományosan több kiegészítő díjban is részesül, köztük a Szent Erzsébet rózsája-díj átadásának emléket állító bélyegív bekeretezett díszpéldányával, a Szent Erzsébet emléke elnevezésű rózsafajta töveit.
A díj átadására évente Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódóan, kulturális rendezvény keretében kerül sor. Az ünnepségen a Kárpátaljáról, Rátról érkező Szent Mihály Gyermekotthon lakói adtak énekes-táncos műsort. A családtípusú gyermekotthon vezetője, Bíró Mária elmondta, hogy a gyermekotthon létrehozását Majnek Antal munkácsi megyéspüspök szorgalmazta. Az ide kerülő gyerekek családi környezetben nevelkedhetnek. Az intézmény egyik fő feladata az, hogy a gyerekeknek segítsen minél előbb túllépni tragikus múltjukon. A díjátadó ünnepségen ezúttal számukra gyűjtöttek adományokat.