Idén nyáron Rómába készülünk a nemzetközi ministránstalálkozóra, melynek jelmondata Jeremiás próféta meghívás-történetéből van. Ennek a gondolatnak a jegyében találkoztunk mintegy kilencvenen május 23-án, szombaton, Sajópálfalán, a Miskolci Egyházmegye ministránsaival.
A fél tízkor kezdődő Szent Liturgiában Béres Gábor ministránsreferens atya igyekezett rámutatni, milyen fontos az a megkülönböztetett szeretet, mely minket ministránsokat Istenhez és az Ő oltárához köt. Mint ahogy az apostolok és Péter is kinyilvánította szeretetét – először szavakkal, később életük feláldozása által –, nekünk is így kell napról-napra Krisztus iránti szeretetünket bizonyítani az oltár mellett, de a templomból kilépve az utcán, az emberek között is.
Ezután egy igen átfogó elmélkedést hallhattunk Kiss Attila atyától, a sajópálfalai kegytemplom parókusától. A római zarándoklat jelmondatának kifejtése mindnyájunkat ráébresztett, hogy milyen nagy dolog az önkéntes, szeretetből fakadó szolgálat, melyet mi az Úr oltáránál végzünk. Néhány, fiatalok számára nélkülözhetetlen önismereti tanácsot is hallhattunk, a minél helyesebb énképünk kialakulásához, hogy ezáltal is lássuk, hogyan szeretnénk eljutni a végcélig, az üdvösségig. Majd a Rómába zarándokló ministránsoknak tartott rövid tájékoztatót Gábor atya.
A templomi együttlétet egy nagyon izgalmas - mozgalmas programcsokor követte: elsétáltunk a falu sportpályájára, ahol focizni, métázni, sorversenyeket játszani és röplabdázni lehetett, kinek-kinek kedve szerint. Az elkészült sétányon is végig lehetett menni a forrásig, ami lelki töltekezésre is lehetőséget adott. Az időjárás kedvező volt, így jól kifáradva tértünk vissza. A testi felüdülést követte az ebéd: gulyáslevest kaptunk, nagyon ízletes volt, mindenki jóllakhatott.
A búcsúimára a templomban került sor, melyre megérkezett Atanáz püspök úr, és az Ő áldása zárta le találkozónkat.
Nagyon örülök, hogy ezen a találkozón ott lehettem, nagy élmény volt számomra találkozni ezzel a sok fiatallal, és látni, milyen sokan is vagyunk, akik szívünkön viseljük az oltár szolgálatát. Gábor atya búcsúszavaival várom már a következő találkozót: „Jövőre veletek, ugyanitt!”